jump to navigation

Imperativo April 20, 2011

Posted by hunlang in Verbos y Tiempos y Modos.
trackback

IMPERATIVO
(FELSZÓLÍTÓ MÓD)

La desinencia característica del imperativo es: -j. El imperativo necesita el más estudio. Hay algunas excepciones para memorizar.

Ante todos tenemos que establecer que en el imperativo hay un sufijo para todos los números y personas. Incluso la primera persona del singular. La primera persona del singular se puede traducir con el subjuntivo.

No hay subjuntivo como en español. El subjuntivo se traduce según que se necesita decir: con el presente, con el imperativo o con el condicional. Más sobre eso después.

CONJUGACIÓN INDEFINIDA

Verbo posterior: járni (andar)
-jak
-jál / -j
-jon
-junk
-jatok
-janak

járjak
járjál / járj
járjon
járjunk
járjatok
járjanak

Verbo anterior: kérni (pedir), törni (romper)

-jek
-jél / -j
-jen, -jön
-jünk
-jetek
-jenek

kérjek
kérjél / kérj
kérjen
kérjünk
kérjetek
kérjenek

törjek
törjél / törj
törjön
törjünk
törjetek
törjenek

La segunda persona del singular tiene una forma breve y larga. Utiliza la que quieres.

Los verbos con ö ő ü ű tienen el sufijo -jön en la tercera persona del singular. Por lo demás toman los mismos sufijos como otros verbos anteriores.

Los verbos que tienen í, i siempre son posteriores: írjak, bírjak…Excepciones son tesz, vesz.

Los verbos que terminan en dos consonantes, en -ít y los verbos műt, hűt, fűt toman -s en lugar de -j.

műteni: műtsek, műtsél, műtsön, műtsünk, műtsetek, műtsenek
felejteni: felejtsek, felejtsél, felejtsen, felejtsünk, felejtsetek, felejtsenek
tartani: tartsak, tartsál, tartson, tartsunk, tartsatok, tartsanak
gyűjteni: gyűjtsek, gyűjtsél, gyűjtsön, gyűjtsünk, gyűjtsetek, gyűjtsenek
segíteni: segítsek, segítsél, segítsen, segítsünk, segítsetek, segítsenek

Los verbos que terminan en t y el verbo fest toman -ss.

látni: lássak, láss/lássál, lásson, lássunk, lássatok, lássanak
futni: fussak, fuss/fussál, fusson, fussunk, fussatok, fussanak
festeni: fessek, fess/fessél, fessen, fessünk, fessetek, fessenek

Los verbos que terminan en -s, -sz, -z sufren asimilación con el sufijo j.

keresni: s + j = ss
keressek, keress/keressél, keressen, keressünk, keressetek, keressenek
nézni: z + j = zz
nézzek, nézz/nézzél, nézzen, nézzünk, nézzetek, nézzenek
mászni: sz + j = ssz
másszak, mássz/másszál, másszon, másszunk, másszatok, másszanak

CONJUGACIÓN DEFINIDA

Verbo posterior: járni
-jam
-jad / -d
-ja
-juk
-játok
-ják

járjam
járjad / járd
járja
járjuk
járjátok
járják

Verbo anterior: kérni, törni
-jem
-jed / -d
-je
-jük
-jétek
-jék

kérjem
kérjed / kérd
kérje
kérjük
kérjétek
kérjék

törjem
törjed / törd
törje
törjük
törjétek
törjék

La segunda persona del singular tiene una forma breve y larga. Utiliza la que quieres.

Los verbos con ö ő ü ű tienen el sufijo -je en la tercera persona del singular, así toman los mismos sufijos como otros vebros anteriores.

Los verbos que tienen í, i siempre son posteriores: írjak, bírjak…Excepciones son tesz, vesz.

Lo mismo es valido en la conjugación definida del imperativo para los verbos excepcionales como en la conjugación indefinida.

műtsem, felejtsem, tartsam, gyűjtsem, segítsem, keressem, nézzem, másszam, lássam, fussam, fessem…

Comments»

No comments yet — be the first.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: